A XVI. század elején is – még a naptárreform előtt – január elsején volt az újévi ajándékosztás. Az udvari számadáskönyvek leírják, hogy mennyi pénzt kaptak ekkor az éneklő iskolások, a szakácsok, katonák, zenészek (például a citerás a kutyával) és a különféle mesteremberek.
Azután a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, máshol azonban a karácsonyi ünnepen is megmaradtak. Így azóta is karácsonykor is és újévkor is szoktak az elkövetkező év időjárására jósolni, ajándékot osztani, kellemes ünnepeket kívánni.
Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését. Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak.
Az óév búcsúztatásának, a szilveszternek korántsem volt olyan jelentősége a hagyományos falu életében, mint a városokban. Régen az óév utolsó estéjét otthon töltötték, egymás között, és csak a múlt század 20-as, 30-as éveitől kezdve jött divatba - de akkor sem mindenhol - , hogy vidám mulatságot, és táncot rendeztek a fiatalok.
Következzen néhány szilveszteri hagyomány:
Ólomöntés
Hideg vízbe forró ólmot öntöttek, és a megszilárduló fém formájából következtettek eseményekre, dolgokra, amelyek bekövetkezhetnek.
Gombóc-jóslás
A lányok gombócot főztek, és egy-egy fiúnevet tartalmazó papírdarabot gyúrtak bele. Amelyik gombóc először megfőtt, abból a nevet megnézték, és azt tartották, hogy az lesz a lány jövendőbelije.
Disznó-röfögtetés
Azt tartották, hogy éjfélkor, ha a lányok megrúgják a disznóól ajtaját, és a disznók röfögni kezdenek, akkor biztos, hogy férjhez mennek a következő évben.
Regölés
Általában Karácsony másnapján, vagy karácsonytól újévig járnak a legények azokhoz a házakhoz, ahol eladó lány van. Dunántúlról, és Székelyföldről ismeretes ez a szokás, lényege, hogy akiket "összeénekelnek" regöléskor, azok a jövő évben összeházasodnak.
1552-ben Heltai Gáspár említi a regölést és a regölő hetet. A századforduló körül D- és Ny-Dunántúlon ismerték, ma néhány dunántúli községben él. Fő időpontja dec. 26., István ünnepe, néhol január első napjaiig jártak regölni a legények, elsősorban lányos házakhoz, ahol ajándékot kaptak jókívánságaikért.
Hangoskodás
A lányok fazékfedőkkel, háztartási eszközökkel hangoskodtak, a regős fiúk köcsögdudával, láncos bottal űzték a rossz szellemeket.
Lencse, bab, rizs
A sok szemet tartalmazó ételek fogyasztása gazdagságot hoz az újévre.
Hagyma- jóslás
Többféle formában is fellelhető, egy helyütt fokhagymával, másutt vöröshagymával jegyzik le, de a szokás ugyanaz: a családfő az óesztendő utolsó napján egy fej hagymát elkezd lebontani, és 12 réteg héjat vesz le róla, és mindegyikbe sót helyez. A 12 réteg a 12 hónapot jelképezi. Amelyik rétegben a só reggelre felolvad, arra a hónapra esőt várhatnak a gazdák az újévben.
Evéssel kapcsolatos szokások:
Halat csak a farkától kezdve volt szabad enni - hogy ne ússzon el a szerencse.
A lencsébe mandulaszemet főztek, és aki megtalálta, szerencsés lett az új évben.
Tollaspogácsa - A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
A nagy, egész kenyereket kereszt alakban kellett megszegni késsel, hogy áldás üljön rajtuk.
Disznóhús, illetve fül, farok, köröm evése ilyentájt, úgy tartották, hogy szerencsét hoz, mert a disznó előrefelé túrja a szerencsét. Az egészben megsütött süldő disznó különösen nagy jólétet jelképez.
Amit nem szabad:
Kivinni a szemetet, vagy más egyebet a házból (elvész a szerencse), szőni, fonni, mosni, veszekedni, orvoshoz menni, kölcsön kérni, vagy kölcsön adni bármit.
Hiedelmek a modern világban
Azt szoktam mondani a szülőknek a népi hiedelmekről, hogy ezek azok, amelyek úgy vesznek körül bennünket a mindennapjainkban, hogy észre sem vesszük.
Nagyon sok dolog feledésbe merült a mi modern, elvárosiasodott, "könnyű", illetve más jellegű életstílusunkban a régi hagyományokból, de személy szerint meggyőződésem, hogy jó hozzájuk vissza-visszatérni, kulturális örökségünk állandóságot, biztonságot ad életünkben, és ezek a hagyományok identitástudatunkat, egész jellemünket alakítják.
Elmondható, hogy genetikailag is erre vagyunk "kódolva", a vérünkben van.
Ezért is tartom fontosnak, hogy a gyermekeknek adjunk át ebből annyit, amennyit csak lehet.
Ezt ma a nemzetközileg is elismert (és mára már alkalmazott) Kodály-módszer, és Kodály nagyszerű tanítványainak öröksége, köztük Forrai Katalin munkássága is segíti az óvodában.
Óvodás korú gyerekekkel az oviban is feldolgozunk néhány jellegzetességet ennek az időszaknak a hagyományaiból.
Néhány példa:
A termékenység-és az analógiás varázslásra, ősi rigmusok is utalnak. Ezeket a "modern gyerekek" is szívesen megtanulják!
Újévkor a gyerekek jártak falun köszönteni. Ekkor mondtak hasonló rigmusokat:
Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömöt a házban,
boldogságot családban.
Adjon Isten minden jót
ez új esztendőben
jobb időt, mint tavaly vót,
ez új esztendőben.
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
ez új esztendőben,
jó termést és jó vásárt
ez új esztendőben.
Egyetek, vegyetek, hadd nőjön a begyetek! (ss m - ss m - ss mm - ss m)
Ess, eső, ess,
holnap délig ess,
az én kicsi báránykámra
jó legelőt vess.
(s sl s - sss l s - s s s l- sfmr- mm-rr-d)
Felhasznált irodalom:
1. Dömötör Tekla: Magyar népszokások
2. Kósa László-Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra
3. Forrai Katalin: Ének az óvodában
4. Béres József: Szép magyar ének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése