Óvoda szívből: Advent gyerekekkel

Várakozni, készülődni... Boldog időszak ez, amelyet átjár a szeretetteljes izgalom.

Az Advent a Karácsony előtti negyedik vasárnaptól Karácsony napjáig tart, és háromféle eseményt jelez előre: Jézus születését, újjászületését, és szívünkbe költözését.
Ez az időszak gyerek és felnőtt számára egyaránt nagy izgatottsággal teli várakozással telik.

A gyerekeket ismerve azonban tudjuk, hogy a várakozás nehéz a számukra, ezt könnyítheti meg az adventi naptár.

Eredetileg erre a célra is találták ki: a legenda szerint egy anyuka az 1900-as évek elején úgy gondolta, hogy gyermekének minden nap ad Karácsony előtt egy papírból készült gyertyát, amit ő felragasztott egy kartonlapra, ez lett az első adventi naptár. Így a türelmetlen kisfiú megláthatta, mennyit is kell még aludnia Karácsonyig.

Az adventi naptár állításának szokása manapság reneszánszát éli, és számtalan önkifejezési formában lelhetőek fel ötletek hozzá az interneten.

Mi az, amit át tudunk adni ebből az ünnepből gyermekünknek?
Ha érdekel, olvass tovább.

Az előkészületek fontossága

Az, hogy manapság már a legtöbb dolgot kényelmesebb készen megvenni, egy rakás élménytől foszthatja meg a családokat.

Lehet készen kapni adventi naptárat, számtalan formában, sztenderd karácsonyfadíszeket, csillogó-villogó-önműködő-színes csecsebecséket, amelyek ezt az ünnepet szimbolizálják. De ne feledkezzünk meg arról, hogy gyermekünk énképét, személyiségét az formálja a legjobban, ha a családja körében érezhető izgalom nem a külsőségekre, hanem az érzelmek kivetítésére, a belső életünkre irányul.
Beszélgessünk egy-egy gyertya meggyújtása közben gyermekeinkkel: szertartást is lehet formálni belőle, ami nagyon erős jellemformáló hatással bír.
Készítsük együtt karácsonyi kellékeket, díszeket: festhetünk, ragaszthatunk, nyomdázhatunk képeslapot szeretteinknek, készíthetünk díszeket a karácsonyfára tésztából, só-liszt gyurmából, süthetünk együtt mézeskalácsot, díszíthetjük együtt a lakást...
Szánjunk időt arra, hogy együttes élményt faragjunk az előkészületekből, mert a legkisebb eseményekből lehetnek később a legnagyobb emlékeink.

Az ünnepélyesség

Az adventi időszak alatt, és majd az ünnep napjain is nagyon fontos, hogy a gyermekeink érezzék: ezek nem mindennapi, rutinnal teli napok, hanem lélekmelengető, sajátos, bensőséges üzenetet hordoznak.
Saját megjelenésünkkel, ünnepi ruháinkkal is ezt fejezzük ki tulajdonképpen, mutassunk hát példát.
Ezen kívül a mindennapos szertartások, az adventi naptár kiegészítése a gyerekekkel, vagy ajándékok elrejtése, együttes megkeresése a lakásban (ami milyen jó móka!) még izgalmas családi eseményekké is kinőhetik magukat.

A szeretet üzenete

A szűk család együtt ünneplése után látogassuk meg együtt szeretteinket, hogy éreztessük velük szeretetünket.
Remek alkalom ez ilyenkor a családi kapcsolatok megismerésére, elmélyítésére gyermekünknek, a körbeült családi asztal nagy összetartozásának élménye pedig felejthetetlen.
Szűk körben pedig beszélgessünk arról, miért szeretjük a gyermekünket.
Vessünk számot jó- és rossz cselekedeteinkkel!
Mondjuk el gyermekünknek, szerintünk mit csinálunk jól, és mit rosszul a mindennapokban. Meglepő és tanulságos válaszaik tudnak lenni, ha megkérdezzük őket is.
Ezzel fejleszthetjük náluk a megértés, empátia képességét, és megtaníthatjuk őket érzelmeik kifejezésére.

Érzelemkifejező beszélgetések

Az érzelmek kifejezésének módja lehet gyerekeknél a rajz/saját alkotás készítése, a szóbeli megnyilvánulások, a testbeszéd (ölelés, ruhafogás!).

Sok gyereknél sajnos még fejletlen a szóbeli kifejezés, mert 1. nem tudják megfogalmazni, mit éreznek, 2. nehezen veszik rá magukat, hogy kimondják.
Ez az ünnepkör jó példa számukra arra, hogy megtanulják kifejezni érzelmeiket.

Minden nap, az adventi naptár nézegetésekor, kincskeresés, vagy csokievés, stb. után üljünk le egy picit, és kezdjünk el mesélni. Már legkisebbek is megértik, ha egyszerű szavakkal elmondjuk, mi történt ma velünk, és mit éreztünk közben. Idővel, ha a gyerekek megértik, miért van erre szükség, ösztönből ők maguk is elkezdenek majd mesélni. Nagyon fontos, hogy ilyenkor hallgassuk meg őket!

Ne szakítsa félbe se telefonhívás, se csöngetés, se kifutó leves ezeket a beszélgetéseket! Ha a nap végén, lefekvés előtt, vagy fürdés közben beszélgetünk vele, a gyerek is jobban oda tud ránk figyelni.

Vannak olyan emberek, akiknek érzelmeiket nehéz kimutatni.
Mindig nagyon jól esik hallani, hogy szeretnek minket, de ilyen vallomást sose kényszerítsünk ki gyerekekből!

Ajándékozzunk szívből!

Advent végén ott az egész ünnepkör csúcsa, a végkifejlet: a Karácsonyfa, az ebéd/vacsora (kinél mi a szokás), és végül az ajándékozás.

Nálunk, ameddig csak vissza tudok emlékezni, sosem az ajándékon, hanem az ilyenkor együtt töltött időn volt a hangsúly. Mindenki levetette az aggodalmait, és csak egymásra figyeltünk. A szüleink leültek építeni velünk a szőnyegre az új játékkal, társasoztunk, beszélgettünk, történeteket meséltünk egymásnak. Szüleim gyermekkori karácsonyainak történetei nagyon a szívemhez szóltak azokban az időkben.

Igyekszem hát ma is a gyerekeknek ezekből az emlékekből táplálkozva olyan élményeket adni ezen az ünnepen, amelyekre ők is szívesen emlékeznek majd.

Az ajándékok pedig csak jelképesek, saját kézzel készült, személyre szóló alkotások. Nem mondom, hogy nem volt S.O.S., boltból beszerzős Karácsonyom, de az mégsem volt az igazi...

Gondolataim végéhez érve jöjjön néhány ötlet Nektek a sokat emlegetett adventi naptár elkészítéséhez.