Az új esztendő hagyományai - szilveszteri és újévi népszokások

Régi hagyományok szerint fonódnak össze a Karácsony környéki, és az újévhez kapcsolódó népszokások a magyar hiedelemvilágban. Célja mindezen szokásoknak az, hogy az újévre bő termést, egészséget, szerencsét varázsoljanak.

A XVI. század elején is – még a naptárreform előtt – január elsején volt az újévi ajándékosztás. Az udvari számadáskönyvek leírják, hogy mennyi pénzt kaptak ekkor az éneklő iskolások, a szakácsok, katonák, zenészek (például a citerás a kutyával) és a különféle mesteremberek.

Azután a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, máshol azonban a karácsonyi ünnepen is megmaradtak. Így azóta is karácsonykor is és újévkor is szoktak az elkövetkező év időjárására jósolni, ajándékot osztani, kellemes ünnepeket kívánni.

A kis gyufaárus lány

Mit szeretnék Karácsonyra?

Mit szeretnék karácsonyra?


Visszakapni az ünnepet magát...
Újraélni a fénylő csodát...
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát...
Beszívni erdő-üzente illatát...
Érezni a szeretettől meleg szobát..
Tudni odakint december havát...
Hallani a csengettyű hangját...
Édesanyám kedves hívószavát...
Állni megilletődötten, némán...
Mint gyermekkorok karácsonyán...
Hinni ajándékhozó Jézuskát..
És sírni, kisírni évek bánatát...

Lénárd Ágnes

Luca-nap - szokások és hiedelmek

Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne, mint Luca napjához (December 13.).

 A Luca név jelentése latinul fényhozó, azt jelenti hajnalban született. 

A Gergely-naptár életbe lépése előtt ez a nap volt a téli napforduló, a világosság kezdete, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája, vagyis gonoszjáró nap. Úgy tartották egykor, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, és ez a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is egyben. Néhol ezért fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, máshol az állatok fejét kenték be vele és hamut szórtak az istálló elé. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek néhány gerezd fokhagymát. 

Mikulás az oviban- azaz a csoda

Mikulás az oviban

Eltelt hát a kiscsoportosaink első ovis Mikulás-ünnepélye. Igazi csoda volt!

A várakozás, csodavárás öröme áramlott be a szobába már reggeltől. A választott játékok szinte mindegyikében előjött a Mikulás-motívum, és először szokatlanul élénkek, majd elcsendesedőek lettek a gyerekek a játékfolyamban.

Megérkezett... A szőnyegen körbeülve vártuk őt.

Csillogó szemek, félénk mosolyok a Mikulás felé, majd jelentkeztek az első bátor felszólalók... Ketten levelet, rajzot is készítettek a Mikulásnak, és hatalmas mosoly kíséretében adták át a Nagyszakállúnak...

Egy kislány megfogta a kezemet, és hozzám -az egyik bizalomszemélyhez- közeledett, de ugyanakkor láttam rajta, hogy a titokzatos látogató is nagyon érdekli őt.

Végül erőt vett magán, és szégyenlősen odament ő is.

Vártuk, hogy többen el fognak szontyolodni, sírdogálni, megijedni... De semmi!
Mosolyogva, illetve szájtátva figyelték az eseményeket.

Egyesével küldtük a gyerekeket a Mikuláshoz (egy apuka volt beöltözve, akit nem ismerhetnek), aki mindegyikhez szólt egy jó szót, és külön pluszpontot érdemel tőlünk a vicces megjegyzésekért.

A csomag maga volt a csoda: ezt az egyik anyuka intézte, de olyan gondossággal, hogy még hóemberes, vagy Mikulásos fafigurák, hűtőmágnesek is kerültek a csomagba a magvak, gyümölcs, szaloncukor mellé.

Aztán a Mikulás elmagyarázta a gyerekeknek, pontosan melyik utcán parkolt le a szánnal, és a rénszarvasokkal... hát, olyan kerek szemeket is rég láttunk!

És ezt még lehetett fokozni. A színvonalas ajándékok átadása után még sorra került egy-egy szem  szaloncukor a Mikulás kalapjából, amit már mi, óvónénik osztottunk ki, majd a Mikulás lassan elment.

De a csoda nálunk maradt!

A gyümölcsöt csendes áhitat közepette fogyasztották el a gyerekek.

 De ez sem akármilyen gyümölcs volt. Azt szerettem volna, ha minden gyereknek tapadna ehhez a naphoz valami személyes, hosszan tartó élménye, így azt mondtam a gyerekeknek, hogy amit esznek, az tulajdonképpen varázsmandarin. Aki megkóstolja, abból egész következő évben jó gyerek válik.

Ez az ötletem olyannyira bevált, hogy az a kislány, aki az összes általunk ismert trükk ellenére még csak a kezébe sem vett soha mandarint, megevett két gerezdet...

De a többiek sem szégyenkezhettek.

Az ezután következő játékfolyam is nagyon érdekesen alakult. Szeretem figyelni az egyéni játékválasztásokat, nagyon sokat meg lehet tudni egy gyerekről ezek alapján. De a legfőbb ok, amiért szeretem, az, hogy olyan önfeledten csinálják!

Vonatot építettek a székekből. Először csak 4-5 gyerek, utána gyakorlatilag az egész csoport. Ekkor már szükség volt a finom közbelépésemre. (Szokásalakítás: hogyan kell biztonságosan vinni a széket? Nem, ne tedd rá a másik gyerek lábára. Építsünk két vonatot, úgy mindenki befér, aki szeretne, és így tovább...)

A vonat a Mikuláshoz indult, ezt kihasználva pedig rögtönzött dramatikus foglalkozást kezdeményezve, magam is beültem utasként az egyik vonatba. Az összes eddig megtanult mondókánk, versünk a felszínre kerülhetett, és remekül éreztük közben magunkat.

Ezek után nem csoda, ha minden gyerek úgy dőlt az ágyba lefekvésnél, mint egy zsák szalma...

Én pedig gondolkodásba kezdtem a csodáról.

A hiszti kezelési módszerei

 Úgy gondoltam, adok néhány ötletet ahhoz, hogy krízishelyzetekben jobban kezelhetőek legyenek a gyerekek.

A listát tovább fogom bővíteni,  illetve Ti is adhattok ötleteket, itt, a bejegyzés alján, vagy az agicaovoneni@gmail.com-on. 

Formázás után, ha beleegyeztek, beemelném ide a cikkbe a hozzászólásotokat. Gyűjtsünk minél több, bevált módszert, hogy segíthessünk szülőtársainknak a hiszti legyőzésében!

Ne feledjétek: a jelszó: határozottság, következetesség...

 

- Adjunk nekik határozott utasításokat. - Ha határozottak vagyunk, azzal azt mutatjuk ki, hogy mi mondjuk meg, mi fog történni. Vannak dolgok, amikből egy szülő sem enged. A konnektort szoktam példának felhozni. A gyerekek bizonyos életkorban bele akarnak nyúlni, dugdosni bele dolgokat, mi pedig, érthető okok miatt, ezt nem engedjük. Na, ha most is tartjuk magunkat hozzá, hogy márpedig ez és ez a dolog az ő érdekében kell, hogy így legyen, nem lehet ellenvetése. "Minden nap szoktál aludni. Ma is szükséged van rá. Alvás után tovább nézzük a képeskönyvet."

- Építsünk a belátására. Ne essünk kétségbe, ha pl. nem akar felöltözni. Végül is mi vagyunk a felnőttek, nem? "-Rendben van. Nem akarsz kabátot, viszont kint hideg van. Beteszem a táskámba, ha később szükséged lenne rá, felveheted." Ezzel a mondattal kompromisszumot adunk a kicsinek, de olyan formában, hogy eldönthesse, mit akar. Ha kimegy, magától is észreveszi, hogy hideg van, és fel fogja venni a kabátot, még hálás is lesz nekünk, amiért kihoztuk azt magunkkal.

- Kompromisszumok, másképpen. Nevezhetjük ultimátumnak is. Ismerős a hármat számolok... - módszer? az is ilyen. Arról van szó, hogy a szófogadatlanságnak következményei lesznek. Tartsuk is be őket! nálunk pl. gondolkodószék van a csoportban, ha kétszer rá kellett szólnunk valamiért  a gyerekre a csoportban, akkor harmadszorra annyi percre ültetjük le, ahány éves, utána pedig okvetlenül megbeszéljük, mit csinált rosszul. Fontos, hogy ő maga döbbenjen rá, miért ültettük oda. Ha újra rosszalkodik, rögtön ültessük le újra, de mindig csak pár percre!

- Vonzó következmények. Ha rögtön a szidással, fenyegetéssel kezdünk, még nagyobb bajt csinálhatunk magunknak, mint amilyen eddig volt. Lásd eddig csak üvöltött a gyerek a boltban, most már a földhöz is veri magát. Ha valami vonzó dolgot ígérünk a számára abban az esetben, ha megcsinálta, amit kérünk, akkor nem fog fennakadni azon, hogy dolgoznia kell érte. "Ha felveszed a cipődet, kivisszük a biciklidet is, és addig biciklizhetsz, amíg el nem fáradsz."

- Hagyjuk ott, vagy küldjük el egy nyugodt helyre. "-Menj ki, nyugodj meg, mosd meg az arcod, és ha már nem sírsz, gyere be, és megbeszéljük." Ezzel azt tanítjuk meg a gyereknek, hogyan kell okosan problémát megoldani. Következetesen betartva a módszert, egyre rövidebb ideig hisztiznek, megtanulják a kultúrált konfliktuskezelést.

- Jó, ha tudjuk: ez műsor. Sokszor segít az egyszerű figyelmen kívül hagyás. Láttam már gyereket, akit 25 percig kellett "figyelmen kívül hagyni", de utána megnyugodott, és soha többet nem hisztizett azért a banális dologért. Ami fontos: mindent meg kell beszélni a maga szintjén a gyerekkel!

Határozottság, következetesség!

Avagy: a nyúl viszi a vadászpuskát?

November, december... Nem csak a karácsonyi készülődés, Mikulás (tájékoztató a gyermekek fejlődéséről, fejlesztési javaslat, fejlesztési tervek leadása, beutalóküldés, különböző mérések, értékelések...) ideje van itt, hanem a fogadóóráké is.
Ilyenkor tudunk a szülőkkel olyan kérdéseket is megbeszélni, amelyeket a gyerek feje fölött, vagy a délelőtti-délutáni rohanás alkalmával nem tudunk napirendre keríteni.

Visszatérő problémákról szóló cikkel találkoztam a minap, amelyek - sajnos - nálunk is aktuálisak, pedig nagyon egyszerű megoldásaik vannak.

A szülők részére annyi önsegítő könyv, tréner, tanfolyam, segítség áll rendelkezésre, mint égen a csillag, de sokan mégsem tudják, mihez kezdjenek hisztis, önfejű, vagy éppen nem túl kezdeményező gyermekükkel, és - hála az égnek - tőlünk is.

Elsőként a problémák gyökerét szoktuk felkutatni, ez pedig sokszor a szülői határozottság, következetesség hiánya a családi nevelésben. 
A másik a rendszeresség, a szertartások hiánya, de erről majd később.
Az óvóképzőn ezt a két szót: HATÁROZOTTSÁG, KÖVETKEZETESSÉG (igen, így, kiabálva, nagybetűvel), elsőnként tanítják meg a hallgatóknak.
Persze, sosem megy könnyen, de a kulcsszó ez.
Ez az, amit a rengeteg tréning, tanácsadás, stb. ellenére a mai szülők mintha kezdenének elfelejteni.

Karácsonyi ajándékötletek gyerekeknek

Előző bejegyzésemben a megfelelő játékszerek kiválasztásáról olvashattatok, most pedig szeretnék segítséget adni ahhoz, hogy gyermekeiteknek a legjobb ajándékokat adhassátok Karácsonyra.

Az első kezdő gondolatom az a minőségi idő,a közös élmények, amelyek felejthetetlenné teszik a gyermekkort. Azokban a percekben, amikor mi, felnőttek levesszük a vállunkról mindennapi terheinket, és csak rájuk figyelünk, pár percig elhisszük a csodát gyermekeinkkel, és mi is elvarázsolódunk, felejthetetlen érzéseket adunk gyermekeinknek.

Különleges, gyors ötletek Mikulásra

Biztosan ismerős az utolsó pillanatban készülni valamire.
Erre az esetre néhány egyszerű, mégis különleges ötletet hoztam a Mikulásozáshoz.

Rögtön mutatom is az elsőt, akár kiürült tejesdobozból is el lehet készíteni, meseszép!

 

És ha nincs tejesdoboz otthon, akkor itt a minta hozzá:

 

Üveg új ruhában

Egyszerű, de nagyszerű: apró csokoládészeletek, felöltöztetett üvegbe rejtve:

S.O.S. ajándék papírtasakban
 
Ha tényleg nincs sok idő, az előkészített édességek, magvak egy egyszerű papírtasakban is elrejthetőek, amit néhány egyszerű lépésben feldíszíthetünk az ünnepnek megfelelően:

Jégkrémes dobozból
 
 Ha van otthon kiürült jégkrémes dobozunk, ne dobjuk ki, készítsünk belőle dobozt Mikulásra! 
A lakásfelújításból maradt meg nálunk két kis doboz glettelőgipsz, annak is hasonló a doboza. Én most ceruzatartónak használom őket, de lehet, hogy egyszer hasonló sorsra jutnak.

Itt a videó is hozzá:

http://alldaychic.com/cute-santa-claus-decorations-diy/


Forró csoki rajongóknak 

Eldobható habzsákba töltött forró csoki por, pillecukor, egy vattapamacs,  szalagok, mozgó szemek szükségesek hozzá, gyorsan, egyszerűen elkészíthető ajándék a csodákban hinni képes felnőtteknek is!

képek forrása: pinterest.hu


Ti mit ajándékoztok Mikulásra ismerőseiteknek?

Játékszert - de milyet?

A televízióban, az interneten, az újságokban manapság rengeteg ötletet ajánlanak, amelyekkel meglephetjük gyermekeinket ezen az ünnepen (illetve szükségletet teremtenek a drága, csillogó-villogó mütyürök iránt, amelyeket aztán a "harmadik elemcsere, összetört, megjavítom, inkább kidobom" mizéria után már el is felejtünk). A legtipikusabb eset azonban ezekkel az ajándéktárgyakkal az, hogy a gyereket az első pár perc után jobban leköti maga a doboz, a csomagolás, mint a sok esetben drága ajándék...

Közeleg az ünnep!

Amennyire várják a gyerekek, sok felnőttnek pont annyira okoz sok fejtörést, utánajárást, keresgélést a megvalósítandó ötletek között, alapanyagok, kiegészítők, ajándékok után kutatva a Karácsonyt megelőző időszak.
Még több felnőttnek a könyökén jön ki ez az egész, éppen a rengeteg ismétlés, a fogyasztói magatartás fokozott ösztönzése, a vásárlási láz miatt, ami sokakat megmozgat ilyentájt.

Kézmosás?

Az egyik kisfiú ma kikéredzkedett pisilni alvás alatt. Miközben kint volt, megszólalt az ovis telefon, így kiálltam az öltözőbe. Ahogy a hívással végeztem, kijön a fiú, nagy álmosan megáll előttem, és teátrálisan ennyit mond:
 - O-ó!
És gyorsan visszaszalad kezet mosni...

Miért mesélünk?

Mesélek reggel, az orientációs időszak alatt (ez az az időszak, amikor reggeli után még nem tudják a gyerekek, milyen játékot válasszanak), délben, délután.

Kérésre, és kérés nélkül.

Elbábozom filc, vagy papírbábokkal, vagy néhány kockával, fakanállal játsszuk el.

Meghallgatjuk CD-ről.

Megnézzük diafilmen.

A variációk száma végtelen, és egy kiscsoportos óvónéninek több, "farzsebből előhúzható" történetet kell tudni ahhoz, hogy bármikor elvarázsolhassa a gyerekeket.

Kép forrása: vasarnapihirek.hu

Advent az oviban

Abban semmi meglepő nincs, hogy már az adventi vásárra készülök, hiszen szűk két hét, és itt lesz, de abban lehet, hogy már augusztus vége - szeptember óta teszem ezt...

Az ember lánya a közoktatásban vagy előre dolgozik, vagy a fejét fogva nézi a naptárt... Bennfentes óvodai vicc, hogy az őszi levelek, dekoráció gyártása után már azt kérdezzük egymástól: mit kérsz Karácsonyra?

Irány a Múzeum!

Mikor voltál utoljára múzeumban?

Tudtátok, hogy bizonyos napokon jogosultak vagytok ingyenesen, vagy kedvezményes belépővel menni családotokkal múzeumba?
Érdemes körülnézni!

Advent gyerekekkel

Várakozni, készülődni... Boldog időszak ez, amelyet átjár a szeretetteljes izgalom.

Az Advent a Karácsony előtti negyedik vasárnaptól Karácsony napjáig tart, és háromféle eseményt jelez előre: Jézus születését, újjászületését, és szívünkbe költözését.
Ez az időszak gyerek és felnőtt számára egyaránt nagy izgatottsággal teli várakozással telik.

A gyerekeket ismerve azonban tudjuk, hogy a várakozás nehéz a számukra, ezt könnyítheti meg az adventi naptár.

Eredetileg erre a célra is találták ki: a legenda szerint egy anyuka az 1900-as évek elején úgy gondolta, hogy gyermekének minden nap ad Karácsony előtt egy papírból készült gyertyát, amit ő felragasztott egy kartonlapra, ez lett az első adventi naptár. Így a türelmetlen kisfiú megláthatta, mennyit is kell még aludnia Karácsonyig.

 Az adventi naptár állításának szokása manapság reneszánszát éli, és számtalan önkifejezési formában lelhetőek fel ötletek hozzá az interneten.

Mi az, amit át tudunk adni ebből az ünnepből gyermekünknek?
Ha érdekel, olvass tovább.

Márton-napi libaságok

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Márton-napot. A püspök történetének örök érvényű mondanivalója van, és nem utolsó sorban nagyon hálás téma az óvodában.

---

 A libák, azzal együtt, hogy borzasztóan hangosak, rendkívül szerethető állatok. Nézzetek utána, városi gyerekeknek pl. az is újdonság lehet, hogyan kelnek ki a tojásból.

A magyarországi ovikban sokféle szokás fellelhető a Márton-nappal kapcsolatban, a lámpáskészítéstől a felvonulásokig.

Nekünk most kiscsoportunk van, nálunk az idén néhány mondóka megtanulása mellett megnézzük, mitől más egy igazi, régi libatollas párna, mint a mostaniak, fogunk libatollat fújni, krepp-papír galacsinokkal díszíteni néhány nagy libát, libákról énekelni...

És, hogy tényleg bizonyítsam a libák iránti szeretetünket, megmutatom, mit szoktunk sorakozónál énekelni a gyerekekkel...

Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra,
elől megy a gúnár,
igen peckesen jár,
száz liba egy sorba.

De van még több is:

 

A gúnárom elveszett,

 keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye:

szárnya tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult,

 a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,

 te leszel a vacsorám.

 

Nincs szebb madár,
mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

★★★

Siess libám, begyet rakni,
hazamegyünk tüzet rakni,
estére, vacsorára,
mákos csíkot főzni!

Verseghy Erzsébet:Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja.

Meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik.

Csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

 ★★★

Egyél libám, egyél már,

Nézd a napot lement már,

Éjfél tájban, nyolc órára,

Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

 ★★★

Elesett a lúd a jégen, 

Majd fölkel a jövő héten

Összeveri a bokáját

Sárga sarkantyús csizmáját.

 Elment a lúd búcsút járni
 Nem kell onnan visszavárni
 Majd visszajön sülve-főve
 Nem ül többet az ülőre.

 Ha még egyszer leány lennék
 Megnézném, hogy kihez mennék
 Megválogatnám a legényt,

Mint a piacon az edényt. 

Az edénynek a mázasát, 

A legénynek a pirosát,

Azzal élnék a kedvemre,

Boldog lennék életembe.

 ★★★

 
A gúnárom elveszett,
keresésére megyek
nincsen annak más jegye,
más jegye,

szárnya tolla fekete.

★★★

 

Tordon Ákos - Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb,
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,

mind elmennek világgá.

Zenék:

Fülemüle Zenekar:

 

100 Folk Celsius:

Jó nézelődést Márton-napra! :)

Ezt kell tudni egy gyereknek, és egy felnőttnek

 Több, óvónénik által üzemeltetett oldalt is olvasok. Az egyiken néhány éve keletkezett egy bejegyzés, ami még ma is aktuális, és szívemből szól a kiscsoportos gyerekek óvodai életével kapcsolatban. Mindenkinek érdemes elolvasni, ezért beemelem.

"A minap a barátnőm megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, mire óvodába kerül. A színeket? Számolni tízig? Tanítson-e neki verseket, énekeket, vagy inkább ne, nehogy előnyben legyen?

Röhögtem. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudtam, nem sértődik meg.)

Azután röhögtem még egy kicsit.

Végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam hasznos választ adni neki. Mivel most kiscsoportom volt, és úgy néz ki, szeptembertől megint az lesz (ne is kérdezzétek...), van pár dolog, ami eszembe jutott.

---

Mesék Márton-napra

 Hoztam néhány Márton legendájához kapcsolódó mesét, olyan nehéz jókat találni ilyenkor, gondoltam, hátha segítséget nyújtok Nektek ezzel.

 

 

Szent Márton, a segítő legendája, mesei formában

Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a hadseregbe katonának. Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.

Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon. A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „- Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”

---

Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:

- Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.

Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.

- Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?

Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.

         Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta:

- Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.

Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.

Hirtelen meglátott egy libacsapatot.

- A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.

De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:

- Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!

Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:

-  Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!

Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.

Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.