Játékszert - de milyet?

A televízióban, az interneten, az újságokban manapság rengeteg ötletet ajánlanak, amelyekkel meglephetjük gyermekeinket ezen az ünnepen (illetve szükségletet teremtenek a drága, csillogó-villogó mütyürök iránt, amelyeket aztán a "harmadik elemcsere, összetört, megjavítom, inkább kidobom" mizéria után már el is felejtünk). A legtipikusabb eset azonban ezekkel az ajándéktárgyakkal az, hogy a gyereket az első pár perc után jobban leköti maga a doboz, a csomagolás, mint a sok esetben drága ajándék...

Közeleg az ünnep!

Amennyire várják a gyerekek, sok felnőttnek pont annyira okoz sok fejtörést, utánajárást, keresgélést a megvalósítandó ötletek között, alapanyagok, kiegészítők, ajándékok után kutatva a Karácsonyt megelőző időszak.
Még több felnőttnek a könyökén jön ki ez az egész, éppen a rengeteg ismétlés, a fogyasztói magatartás fokozott ösztönzése, a vásárlási láz miatt, ami sokakat megmozgat ilyentájt.

Kézmosás?

Az egyik kisfiú ma kikéredzkedett pisilni alvás alatt. Miközben kint volt, megszólalt az ovis telefon, így kiálltam az öltözőbe. Ahogy a hívással végeztem, kijön a fiú, nagy álmosan megáll előttem, és teátrálisan ennyit mond:
 - O-ó!
És gyorsan visszaszalad kezet mosni...

Miért mesélünk?

Mesélek reggel, az orientációs időszak alatt (ez az az időszak, amikor reggeli után még nem tudják a gyerekek, milyen játékot válasszanak), délben, délután.

Kérésre, és kérés nélkül.

Elbábozom filc, vagy papírbábokkal, vagy néhány kockával, fakanállal játsszuk el.

Meghallgatjuk CD-ről.

Megnézzük diafilmen.

A variációk száma végtelen, és egy kiscsoportos óvónéninek több, "farzsebből előhúzható" történetet kell tudni ahhoz, hogy bármikor elvarázsolhassa a gyerekeket.

Kép forrása: vasarnapihirek.hu

Advent az oviban

Abban semmi meglepő nincs, hogy már az adventi vásárra készülök, hiszen szűk két hét, és itt lesz, de abban lehet, hogy már augusztus vége - szeptember óta teszem ezt...

Az ember lánya a közoktatásban vagy előre dolgozik, vagy a fejét fogva nézi a naptárt... Bennfentes óvodai vicc, hogy az őszi levelek, dekoráció gyártása után már azt kérdezzük egymástól: mit kérsz Karácsonyra?

Irány a Múzeum!

Mikor voltál utoljára múzeumban?

Tudtátok, hogy bizonyos napokon jogosultak vagytok ingyenesen, vagy kedvezményes belépővel menni családotokkal múzeumba?
Érdemes körülnézni!

Advent gyerekekkel

Várakozni, készülődni... Boldog időszak ez, amelyet átjár a szeretetteljes izgalom.

Az Advent a Karácsony előtti negyedik vasárnaptól Karácsony napjáig tart, és háromféle eseményt jelez előre: Jézus születését, újjászületését, és szívünkbe költözését.
Ez az időszak gyerek és felnőtt számára egyaránt nagy izgatottsággal teli várakozással telik.

A gyerekeket ismerve azonban tudjuk, hogy a várakozás nehéz a számukra, ezt könnyítheti meg az adventi naptár.

Eredetileg erre a célra is találták ki: a legenda szerint egy anyuka az 1900-as évek elején úgy gondolta, hogy gyermekének minden nap ad Karácsony előtt egy papírból készült gyertyát, amit ő felragasztott egy kartonlapra, ez lett az első adventi naptár. Így a türelmetlen kisfiú megláthatta, mennyit is kell még aludnia Karácsonyig.

 Az adventi naptár állításának szokása manapság reneszánszát éli, és számtalan önkifejezési formában lelhetőek fel ötletek hozzá az interneten.

Mi az, amit át tudunk adni ebből az ünnepből gyermekünknek?
Ha érdekel, olvass tovább.

Márton-napi libaságok

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Márton-napot. A püspök történetének örök érvényű mondanivalója van, és nem utolsó sorban nagyon hálás téma az óvodában.

---

 A libák, azzal együtt, hogy borzasztóan hangosak, rendkívül szerethető állatok. Nézzetek utána, városi gyerekeknek pl. az is újdonság lehet, hogyan kelnek ki a tojásból.

A magyarországi ovikban sokféle szokás fellelhető a Márton-nappal kapcsolatban, a lámpáskészítéstől a felvonulásokig.

Nekünk most kiscsoportunk van, nálunk az idén néhány mondóka megtanulása mellett megnézzük, mitől más egy igazi, régi libatollas párna, mint a mostaniak, fogunk libatollat fújni, krepp-papír galacsinokkal díszíteni néhány nagy libát, libákról énekelni...

És, hogy tényleg bizonyítsam a libák iránti szeretetünket, megmutatom, mit szoktunk sorakozónál énekelni a gyerekekkel...

Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra,
elől megy a gúnár,
igen peckesen jár,
száz liba egy sorba.

De van még több is:

 

A gúnárom elveszett,

 keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye:

szárnya tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult,

 a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,

 te leszel a vacsorám.

 

Nincs szebb madár,
mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

★★★

Siess libám, begyet rakni,
hazamegyünk tüzet rakni,
estére, vacsorára,
mákos csíkot főzni!

Verseghy Erzsébet:Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja.

Meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik.

Csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

 ★★★

Egyél libám, egyél már,

Nézd a napot lement már,

Éjfél tájban, nyolc órára,

Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

 ★★★

Elesett a lúd a jégen, 

Majd fölkel a jövő héten

Összeveri a bokáját

Sárga sarkantyús csizmáját.

 Elment a lúd búcsút járni
 Nem kell onnan visszavárni
 Majd visszajön sülve-főve
 Nem ül többet az ülőre.

 Ha még egyszer leány lennék
 Megnézném, hogy kihez mennék
 Megválogatnám a legényt,

Mint a piacon az edényt. 

Az edénynek a mázasát, 

A legénynek a pirosát,

Azzal élnék a kedvemre,

Boldog lennék életembe.

 ★★★

 
A gúnárom elveszett,
keresésére megyek
nincsen annak más jegye,
más jegye,

szárnya tolla fekete.

★★★

 

Tordon Ákos - Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb,
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,

mind elmennek világgá.

Zenék:

Fülemüle Zenekar:

 

100 Folk Celsius:

Jó nézelődést Márton-napra! :)

Ezt kell tudni egy gyereknek, és egy felnőttnek

 Több, óvónénik által üzemeltetett oldalt is olvasok. Az egyiken néhány éve keletkezett egy bejegyzés, ami még ma is aktuális, és szívemből szól a kiscsoportos gyerekek óvodai életével kapcsolatban. Mindenkinek érdemes elolvasni, ezért beemelem.

"A minap a barátnőm megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, mire óvodába kerül. A színeket? Számolni tízig? Tanítson-e neki verseket, énekeket, vagy inkább ne, nehogy előnyben legyen?

Röhögtem. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudtam, nem sértődik meg.)

Azután röhögtem még egy kicsit.

Végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam hasznos választ adni neki. Mivel most kiscsoportom volt, és úgy néz ki, szeptembertől megint az lesz (ne is kérdezzétek...), van pár dolog, ami eszembe jutott.

---

Mesék Márton-napra

 Hoztam néhány Márton legendájához kapcsolódó mesét, olyan nehéz jókat találni ilyenkor, gondoltam, hátha segítséget nyújtok Nektek ezzel.

 

 

Szent Márton, a segítő legendája, mesei formában

Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a hadseregbe katonának. Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.

Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon. A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „- Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”

---

Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:

- Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.

Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.

- Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?

Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.

         Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta:

- Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.

Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.

Hirtelen meglátott egy libacsapatot.

- A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.

De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:

- Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!

Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:

-  Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!

Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.

Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.

Egy óvónő átlagos hétköznapja

Hadd meséljem el, hogyan élek meg én egy napot az óvodában. Ha kíváncsi vagy, olvass tovább!

---

Szól a telefon, pedig még csak most fordítom a kulcsot a zárban. Ebédlemondás, reggel hatkor. Rendben. Dokumentálom, átöltözöm, kinyitom a hátsó helyiségeket.

Még egy telefon. A kolléganőm, beteg lett. A váltótársam, tehát ez azt jelenti, hogy egész nap bent kell ma lennem a csoportomban, és kit tudja, talán holnap is, vagy, amíg meg nem gyógyul. Telefon a főnökömnek, beosztás közös újragondolása.

Leülhetek, még nem jött meg az első gyerek. Átnézem, mi az, amit ma csinálni fogok, és azt is, hogy az elkövetkezendő napokban mit csinálna a kolléganőm, hiszen az ő tisztjét is el kell látnom a csoportmunkával kapcsolatban.

Ahogy elkezdhetnék tervezni, megjön az első gyerek, majd sorban a többi. 

Hét óra, megérkeztek a délelőttös kolléganők. Gyors egyeztetés, kinek, hogy jó az új beosztás, majd az egyes csoportokhoz tartozó gyerekek elmennek a saját csoportjukba, végül csak mi maradunk.

Á, megérkezett Krisztike… minden reggel olyan erősen sír, hogy megfájdul a fülünk, meg sem nyugszik, csak, ha a plédjével betakargatjuk, az ölünkben sokáig nyugtatjuk… Megjött a dajka néni is, ő veszi át ezt a feladatot, amíg én a többi gyereknek adok játékötletet.

Előkészítjük a reggelit, hát persze rajzolok neked traktort, jaj, de akkor már nekem is, közben hátul két fiú összeveszik egy műanyag T-rexen.

Dajka néni rajzol traktort, én elmegyek T-rex-et keresni, karámot építeni.

Baluka nem akar reggelizni.

Két szülő a közelgő kirándulásról érdeklődik, egy harmadik egy szintén sírós gyereket hoz be. Dajka néni vállalja a sírós gyerek megnyugtatását, nekem a szülőkkel kell egy percig foglalkoznom…

Megérkeztek, elkezdődik a nap. Játékot ajánlok, terv szerint, de legtöbbször inkább kedv szerint.
Foglalkozást tartok, majd mindennapos tornát. Egyéni fejlesztést tartanék az asztalnál, ami iránt tuti, hogy legalább két másik gyerek is érdeklődik, így újabb mikrocsoportos, játszós foglalkozás lesz… De most sajátos igény alapján.
Mire elérkezik a tíz óra, már leizzadtam.

Kimegyünk az udvarra. Hol a másik cipőm? Nem tudom felhúzni a nadrágomat! Kifordítanád a kabátom? Nekem NEM KELL PISILNIIIIII!

Kiértünk. Piros motort szeretnék. Leteríted a rajzasztalt? Megtanítasz ugrókötelezni? Beveri a fejét. Elfogyott az aszfaltkréta. Most kell pisilni.

Ebéd előtt ugyanez az öltözködési mizéria, ebédnél két gyerek megetetése, átlag három átöltöztetés, majd alvásnál lenyugvás. Végre át tudom nézni a heti tervemet. De nem! Még nem készítettem elő az eszközöket a holnapi foglalkozásra, ezen kívül a buszt is meg kell rendelnem.

Megebédelek, rendelek buszt, virágokat vagdosok a holnapi környezethez.

A gyerekek lassan ébredeznek, uzsonna, majd délutáni műszak: melyik gyereknek, milyen napja volt, ki pisilt be alvásnál, ki nem evett a levesből, kinek a ruháját tette a dajka néni a szárítóra.

Megjön a zeneovis néni, listát elő, ki, melyik kurzusra, mikor megy. Kettő gyereket már hazavittek, egy a mosdóban… Nem, egyet vittek haza, egy zeneovira, egy a mosdóban…

Alighogy leapadt a gyereklétszám, és egy kis nyugi lett, előveszem a kivágott virágokat, hogy a lányokkal kidekoráljuk. De nem! Most jött a kosárlabdát tartó néni, hogy a jövő heti foglalkozás elmarad, tehát most tartaná meg a kosárlabdát. Ja, hogy a Valika zeneoviban van? De attól még elvinné a Barnust, meg a Zolikát.

Rendben, lista ellenőrizve.

Két gyereket megint hazavittek. Jön Barnus apukája. De hát ma nincs is kosárovi… Elnézést kérek, most jött a kosárlabdás néni, ki is írta a faliújságra.

Barni apu el, jön a hölgy a rendőrségtől, a jövő hét után rendőrautót is hoznának a rendezvényre. Tessék megkeresni az óvodavezetőt.

Jön egy karbantartó, hol talál egy kalapácsot, mert ezt a képet éppen most szeretné felszögelni a folyosón.

Adok neki kalapácsot, közben rajzolok még két traktort, aztán szépen, lassan elfogynak…

Én pedig bezárom a csoportszobát, és elindulok haza, az újabb műszakba.

Szeretek óvónéni lenni! :)