Egy óvónő átlagos hétköznapja

Hadd meséljem el, hogyan élek meg én egy napot az óvodában. Ha kíváncsi vagy, olvass tovább!

---

Szól a telefon, pedig még csak most fordítom a kulcsot a zárban. Ebédlemondás, reggel hatkor. Rendben. Dokumentálom, átöltözöm, kinyitom a hátsó helyiségeket.

Még egy telefon. A kolléganőm, beteg lett. A váltótársam, tehát ez azt jelenti, hogy egész nap bent kell ma lennem a csoportomban, és kit tudja, talán holnap is, vagy, amíg meg nem gyógyul. Telefon a főnökömnek, beosztás közös újragondolása.

Leülhetek, még nem jött meg az első gyerek. Átnézem, mi az, amit ma csinálni fogok, és azt is, hogy az elkövetkezendő napokban mit csinálna a kolléganőm, hiszen az ő tisztjét is el kell látnom a csoportmunkával kapcsolatban.

Ahogy elkezdhetnék tervezni, megjön az első gyerek, majd sorban a többi. 

Hét óra, megérkeztek a délelőttös kolléganők. Gyors egyeztetés, kinek, hogy jó az új beosztás, majd az egyes csoportokhoz tartozó gyerekek elmennek a saját csoportjukba, végül csak mi maradunk.

Á, megérkezett Krisztike… minden reggel olyan erősen sír, hogy megfájdul a fülünk, meg sem nyugszik, csak, ha a plédjével betakargatjuk, az ölünkben sokáig nyugtatjuk… Megjött a dajka néni is, ő veszi át ezt a feladatot, amíg én a többi gyereknek adok játékötletet.

Előkészítjük a reggelit, hát persze rajzolok neked traktort, jaj, de akkor már nekem is, közben hátul két fiú összeveszik egy műanyag T-rexen.

Dajka néni rajzol traktort, én elmegyek T-rex-et keresni, karámot építeni.

Baluka nem akar reggelizni.

Két szülő a közelgő kirándulásról érdeklődik, egy harmadik egy szintén sírós gyereket hoz be. Dajka néni vállalja a sírós gyerek megnyugtatását, nekem a szülőkkel kell egy percig foglalkoznom…

Megérkeztek, elkezdődik a nap. Játékot ajánlok, terv szerint, de legtöbbször inkább kedv szerint.
Foglalkozást tartok, majd mindennapos tornát. Egyéni fejlesztést tartanék az asztalnál, ami iránt tuti, hogy legalább két másik gyerek is érdeklődik, így újabb mikrocsoportos, játszós foglalkozás lesz… De most sajátos igény alapján.
Mire elérkezik a tíz óra, már leizzadtam.

Kimegyünk az udvarra. Hol a másik cipőm? Nem tudom felhúzni a nadrágomat! Kifordítanád a kabátom? Nekem NEM KELL PISILNIIIIII!

Kiértünk. Piros motort szeretnék. Leteríted a rajzasztalt? Megtanítasz ugrókötelezni? Beveri a fejét. Elfogyott az aszfaltkréta. Most kell pisilni.

Ebéd előtt ugyanez az öltözködési mizéria, ebédnél két gyerek megetetése, átlag három átöltöztetés, majd alvásnál lenyugvás. Végre át tudom nézni a heti tervemet. De nem! Még nem készítettem elő az eszközöket a holnapi foglalkozásra, ezen kívül a buszt is meg kell rendelnem.

Megebédelek, rendelek buszt, virágokat vagdosok a holnapi környezethez.

A gyerekek lassan ébredeznek, uzsonna, majd délutáni műszak: melyik gyereknek, milyen napja volt, ki pisilt be alvásnál, ki nem evett a levesből, kinek a ruháját tette a dajka néni a szárítóra.

Megjön a zeneovis néni, listát elő, ki, melyik kurzusra, mikor megy. Kettő gyereket már hazavittek, egy a mosdóban… Nem, egyet vittek haza, egy zeneovira, egy a mosdóban…

Alighogy leapadt a gyereklétszám, és egy kis nyugi lett, előveszem a kivágott virágokat, hogy a lányokkal kidekoráljuk. De nem! Most jött a kosárlabdát tartó néni, hogy a jövő heti foglalkozás elmarad, tehát most tartaná meg a kosárlabdát. Ja, hogy a Valika zeneoviban van? De attól még elvinné a Barnust, meg a Zolikát.

Rendben, lista ellenőrizve.

Két gyereket megint hazavittek. Jön Barnus apukája. De hát ma nincs is kosárovi… Elnézést kérek, most jött a kosárlabdás néni, ki is írta a faliújságra.

Barni apu el, jön a hölgy a rendőrségtől, a jövő hét után rendőrautót is hoznának a rendezvényre. Tessék megkeresni az óvodavezetőt.

Jön egy karbantartó, hol talál egy kalapácsot, mert ezt a képet éppen most szeretné felszögelni a folyosón.

Adok neki kalapácsot, közben rajzolok még két traktort, aztán szépen, lassan elfogynak…

Én pedig bezárom a csoportszobát, és elindulok haza, az újabb műszakba.

Szeretek óvónéni lenni! :)