Mindennapos kérdések

Mi, pedagógusok az óvodában nap, mint nap szembesülünk olyan kérdésekkel, ami egy gyerekekkel foglalkozó szakemberben fel sem merül problémaként, mégis sok szülő bizonytalan a válaszokban.

---

 

Például tegnap egy apuka aggódását fejezte kisfia miatt, amiért az nem beszél szépen, következetesen rosszul ejti a betűket.

„- Még senkitől sem kérdeztem meg ezt, de nagyon kíváncsi vagyok. A fiam pedig szeret beszélni, de nekem nagyon zavaró, hogy furán ejti ki a betűket. Már három és fél éves, szebben kellene artikulálnia.” – mondja.

A kisfiút előzőleg egész nap hallottam beszélni játék közben, nagyon is ismerős szóhasználattal. Hadd mondjak egy példamondatot: „Azstán Pisti azst mondta, kejessek magamnak másik bajátot.”

Az ilyen szóalkotást pöszeségnek nevezzük, mert itt a gyerek egyes hangokat mással helyettesít. Előfordulhat, hogy probléma van a beszédhangok megkülönböztetésével, vagy a beszédhez szükséges finom mozgása nem elég fejlett a gyereknek, hogy „szépen” mondja a szavakat. 

A beszédfejlődés hosszú és bonyolult folyamat, sok körülmény befolyásolja, hogy egy gyerek pöszén kezd-e beszélni.
Általánosan elmondható, hogy 4-4,5 éves korig élettani pöszeségről beszélünk, amennyiben a beszédszervei, hallása nem sérültek egy kisgyereknek, és ez többnyire magától megjavul.

Az apuka, miután ezt elmondtam, hallhatóan megkönnyebbült, és megköszönte, hogy időt szántam arra, hogy megnyugtassam őt.

Nos, ezért is érzem fontosnak elmondani, amit gondolok az óvodáról, az óvodásokról, mert ami nekem egyértelmű, az nem biztos, hogy másnak nem jelent újdonságot. 

Nektek van olyan kérdésetek, amit először az óvónőknek tettetek fel?