Úgy gondoltam, adok néhány ötletet ahhoz, hogy krízishelyzetekben jobban kezelhetőek legyenek a gyerekek.
A listát tovább fogom bővíteni, illetve Ti is adhattok ötleteket, itt, a bejegyzés alján, vagy az agicaovoneni@gmail.com-on.
Formázás után, ha beleegyeztek, beemelném ide a cikkbe a hozzászólásotokat. Gyűjtsünk minél több, bevált módszert, hogy segíthessünk szülőtársainknak a hiszti legyőzésében!
Ne feledjétek: a jelszó: határozottság, következetesség...
- Adjunk nekik határozott utasításokat. - Ha határozottak vagyunk, azzal azt mutatjuk ki, hogy mi mondjuk meg, mi fog történni. Vannak dolgok, amikből egy szülő sem enged. A konnektort szoktam példának felhozni. A gyerekek bizonyos életkorban bele akarnak nyúlni, dugdosni bele dolgokat, mi pedig, érthető okok miatt, ezt nem engedjük. Na, ha most is tartjuk magunkat hozzá, hogy márpedig ez és ez a dolog az ő érdekében kell, hogy így legyen, nem lehet ellenvetése. "Minden nap szoktál aludni. Ma is szükséged van rá. Alvás után tovább nézzük a képeskönyvet."
- Építsünk a belátására. Ne essünk kétségbe, ha pl. nem akar felöltözni. Végül is mi vagyunk a felnőttek, nem? "-Rendben van. Nem akarsz kabátot, viszont kint hideg van. Beteszem a táskámba, ha később szükséged lenne rá, felveheted." Ezzel a mondattal kompromisszumot adunk a kicsinek, de olyan formában, hogy eldönthesse, mit akar. Ha kimegy, magától is észreveszi, hogy hideg van, és fel fogja venni a kabátot, még hálás is lesz nekünk, amiért kihoztuk azt magunkkal.
- Kompromisszumok, másképpen. Nevezhetjük ultimátumnak is. Ismerős a hármat számolok... - módszer? az is ilyen. Arról van szó, hogy a szófogadatlanságnak következményei lesznek. Tartsuk is be őket! nálunk pl. gondolkodószék van a csoportban, ha kétszer rá kellett szólnunk valamiért a gyerekre a csoportban, akkor harmadszorra annyi percre ültetjük le, ahány éves, utána pedig okvetlenül megbeszéljük, mit csinált rosszul. Fontos, hogy ő maga döbbenjen rá, miért ültettük oda. Ha újra rosszalkodik, rögtön ültessük le újra, de mindig csak pár percre!
- Vonzó következmények. Ha rögtön a szidással, fenyegetéssel kezdünk, még nagyobb bajt csinálhatunk magunknak, mint amilyen eddig volt. Lásd eddig csak üvöltött a gyerek a boltban, most már a földhöz is veri magát. Ha valami vonzó dolgot ígérünk a számára abban az esetben, ha megcsinálta, amit kérünk, akkor nem fog fennakadni azon, hogy dolgoznia kell érte. "Ha felveszed a cipődet, kivisszük a biciklidet is, és addig biciklizhetsz, amíg el nem fáradsz."
- Hagyjuk ott, vagy küldjük el egy nyugodt helyre. "-Menj ki, nyugodj meg, mosd meg az arcod, és ha már nem sírsz, gyere be, és megbeszéljük." Ezzel azt tanítjuk meg a gyereknek, hogyan kell okosan problémát megoldani. Következetesen betartva a módszert, egyre rövidebb ideig hisztiznek, megtanulják a kultúrált konfliktuskezelést.
- Jó, ha tudjuk: ez műsor. Sokszor segít az egyszerű figyelmen kívül hagyás. Láttam már gyereket, akit 25 percig kellett "figyelmen kívül hagyni", de utána megnyugodott, és soha többet nem hisztizett azért a banális dologért. Ami fontos: mindent meg kell beszélni a maga szintjén a gyerekkel!
