Öltöztetni 20 gyereket... avagy miért (nem) mentünk ki az udvarra?

A téli felöltözöm-időszakban folyamatosan visszatérő problémaként ötlik fel a szülőktől a mindennapos levegőztetés kérdése. 

Voltunk-e kint ma? Nem? Az baj. Igen? Az baj. 

Mikulás az oviban- azaz a csoda

Mikulás az oviban

Eltelt hát a kiscsoportosaink első ovis Mikulás-ünnepélye. Igazi csoda volt!

A várakozás, csodavárás öröme áramlott be a szobába már reggeltől. A választott játékok szinte mindegyikében előjött a Mikulás-motívum, és először szokatlanul élénkek, majd elcsendesedőek lettek a gyerekek a játékfolyamban.

Megérkezett... A szőnyegen körbeülve vártuk őt.

Csillogó szemek, félénk mosolyok a Mikulás felé, majd jelentkeztek az első bátor felszólalók... Ketten levelet, rajzot is készítettek a Mikulásnak, és hatalmas mosoly kíséretében adták át a Nagyszakállúnak...

Egy kislány megfogta a kezemet, és hozzám -az egyik bizalomszemélyhez- közeledett, de ugyanakkor láttam rajta, hogy a titokzatos látogató is nagyon érdekli őt.

Végül erőt vett magán, és szégyenlősen odament ő is.

Vártuk, hogy többen el fognak szontyolodni, sírdogálni, megijedni... De semmi!
Mosolyogva, illetve szájtátva figyelték az eseményeket.

Egyesével küldtük a gyerekeket a Mikuláshoz (egy apuka volt beöltözve, akit nem ismerhetnek), aki mindegyikhez szólt egy jó szót, és külön pluszpontot érdemel tőlünk a vicces megjegyzésekért.

A csomag maga volt a csoda: ezt az egyik anyuka intézte, de olyan gondossággal, hogy még hóemberes, vagy Mikulásos fafigurák, hűtőmágnesek is kerültek a csomagba a magvak, gyümölcs, szaloncukor mellé.

Aztán a Mikulás elmagyarázta a gyerekeknek, pontosan melyik utcán parkolt le a szánnal, és a rénszarvasokkal... hát, olyan kerek szemeket is rég láttunk!

És ezt még lehetett fokozni. A színvonalas ajándékok átadása után még sorra került egy-egy szem  szaloncukor a Mikulás kalapjából, amit már mi, óvónénik osztottunk ki, majd a Mikulás lassan elment.

De a csoda nálunk maradt!

A gyümölcsöt csendes áhitat közepette fogyasztották el a gyerekek.

 De ez sem akármilyen gyümölcs volt. Azt szerettem volna, ha minden gyereknek tapadna ehhez a naphoz valami személyes, hosszan tartó élménye, így azt mondtam a gyerekeknek, hogy amit esznek, az tulajdonképpen varázsmandarin. Aki megkóstolja, abból egész következő évben jó gyerek válik.

Ez az ötletem olyannyira bevált, hogy az a kislány, aki az összes általunk ismert trükk ellenére még csak a kezébe sem vett soha mandarint, megevett két gerezdet...

De a többiek sem szégyenkezhettek.

Az ezután következő játékfolyam is nagyon érdekesen alakult. Szeretem figyelni az egyéni játékválasztásokat, nagyon sokat meg lehet tudni egy gyerekről ezek alapján. De a legfőbb ok, amiért szeretem, az, hogy olyan önfeledten csinálják!

Vonatot építettek a székekből. Először csak 4-5 gyerek, utána gyakorlatilag az egész csoport. Ekkor már szükség volt a finom közbelépésemre. (Szokásalakítás: hogyan kell biztonságosan vinni a széket? Nem, ne tedd rá a másik gyerek lábára. Építsünk két vonatot, úgy mindenki befér, aki szeretne, és így tovább...)

A vonat a Mikuláshoz indult, ezt kihasználva pedig rögtönzött dramatikus foglalkozást kezdeményezve, magam is beültem utasként az egyik vonatba. Az összes eddig megtanult mondókánk, versünk a felszínre kerülhetett, és remekül éreztük közben magunkat.

Ezek után nem csoda, ha minden gyerek úgy dőlt az ágyba lefekvésnél, mint egy zsák szalma...

Én pedig gondolkodásba kezdtem a csodáról.

Advent gyerekekkel

Várakozni, készülődni... Boldog időszak ez, amelyet átjár a szeretetteljes izgalom.

Az Advent a Karácsony előtti negyedik vasárnaptól Karácsony napjáig tart, és háromféle eseményt jelez előre: Jézus születését, újjászületését, és szívünkbe költözését.
Ez az időszak gyerek és felnőtt számára egyaránt nagy izgatottsággal teli várakozással telik.

A gyerekeket ismerve azonban tudjuk, hogy a várakozás nehéz a számukra, ezt könnyítheti meg az adventi naptár.

Eredetileg erre a célra is találták ki: a legenda szerint egy anyuka az 1900-as évek elején úgy gondolta, hogy gyermekének minden nap ad Karácsony előtt egy papírból készült gyertyát, amit ő felragasztott egy kartonlapra, ez lett az első adventi naptár. Így a türelmetlen kisfiú megláthatta, mennyit is kell még aludnia Karácsonyig.

 Az adventi naptár állításának szokása manapság reneszánszát éli, és számtalan önkifejezési formában lelhetőek fel ötletek hozzá az interneten.

Mi az, amit át tudunk adni ebből az ünnepből gyermekünknek?
Ha érdekel, olvass tovább.

Halottak-napi kitekintés

Mint egy korábbi bejegyzésemben említettem, mi nem tartjuk a Halloweent, mint ünnepet, mert ez nem a saját ünnepünk, hanem kelta, illetve angolszász gyökerei vannak, hanem kikapcsolódásra alkalmas, sokrétű ismeretszerzési lehetőségnek használjuk fel az óvodai nevelés keretein belül.

De mi a helyzet a Halottak Napjával?

---

Régen, a modern családmodellek, és a női-férfi szerepkörök összemosódása előtt nagyobb hangsúlya volt a családok számára az olyan ünnepeknek, mint a Halottak Napja. Ma már megfigyelhetjük a keveredését más, külföldi eredetű szokásokkal.

Erősíti az összetartozást

Alapvetően a Halottak Napja nem vidám ünnep, de véleményem szerint ma is fontos alkalom a családok összetartozásának megerősítéséhez.

Nálunk ez a hétvége az elgondolkodás, magunkba mélyedés, és a szeretteinkről szóló hosszú beszélgetéseknek, élményfelidézésnek az időszaka.

Ilyenkor előkerülnek a régi, féltve őrzött fényképek, eszünkbe jutnak a régi családi történetek azokról, akik már nem lehetnek velünk.

Gyertyát gyújtunk szeretteinkért, és együtt emlékezünk.

Óvodás lett a gyermekem!

Óvodát kezdeni körülményes. A gyermekek óvodába kerülésével rengeteg kérdés merül fel, főleg, ha a szülők első gyermeke kezdte el az óvodát. Sok szülő tanácstalan ilyenkor, számtalan fórumot megjár, az óvodában is körbekérdez...