Itt a Farsang...

Hivatalosan már a farsang napjait tapossuk. Összegyűjtött óvodai ötleteimet megtaláljátok a Pinterest oldalamon, ami folyamatosan frissül! 

Jó böngészést!

Ági néni

Öltöztetni 20 gyereket... avagy miért (nem) mentünk ki az udvarra?

A téli felöltözöm-időszakban folyamatosan visszatérő problémaként ötlik fel a szülőktől a mindennapos levegőztetés kérdése. 

Voltunk-e kint ma? Nem? Az baj. Igen? Az baj. 

Mikulás az oviban- azaz a csoda

Mikulás az oviban

Eltelt hát a kiscsoportosaink első ovis Mikulás-ünnepélye. Igazi csoda volt!

A várakozás, csodavárás öröme áramlott be a szobába már reggeltől. A választott játékok szinte mindegyikében előjött a Mikulás-motívum, és először szokatlanul élénkek, majd elcsendesedőek lettek a gyerekek a játékfolyamban.

Megérkezett... A szőnyegen körbeülve vártuk őt.

Csillogó szemek, félénk mosolyok a Mikulás felé, majd jelentkeztek az első bátor felszólalók... Ketten levelet, rajzot is készítettek a Mikulásnak, és hatalmas mosoly kíséretében adták át a Nagyszakállúnak...

Egy kislány megfogta a kezemet, és hozzám -az egyik bizalomszemélyhez- közeledett, de ugyanakkor láttam rajta, hogy a titokzatos látogató is nagyon érdekli őt.

Végül erőt vett magán, és szégyenlősen odament ő is.

Vártuk, hogy többen el fognak szontyolodni, sírdogálni, megijedni... De semmi!
Mosolyogva, illetve szájtátva figyelték az eseményeket.

Egyesével küldtük a gyerekeket a Mikuláshoz (egy apuka volt beöltözve, akit nem ismerhetnek), aki mindegyikhez szólt egy jó szót, és külön pluszpontot érdemel tőlünk a vicces megjegyzésekért.

A csomag maga volt a csoda: ezt az egyik anyuka intézte, de olyan gondossággal, hogy még hóemberes, vagy Mikulásos fafigurák, hűtőmágnesek is kerültek a csomagba a magvak, gyümölcs, szaloncukor mellé.

Aztán a Mikulás elmagyarázta a gyerekeknek, pontosan melyik utcán parkolt le a szánnal, és a rénszarvasokkal... hát, olyan kerek szemeket is rég láttunk!

És ezt még lehetett fokozni. A színvonalas ajándékok átadása után még sorra került egy-egy szem  szaloncukor a Mikulás kalapjából, amit már mi, óvónénik osztottunk ki, majd a Mikulás lassan elment.

De a csoda nálunk maradt!

A gyümölcsöt csendes áhitat közepette fogyasztották el a gyerekek.

 De ez sem akármilyen gyümölcs volt. Azt szerettem volna, ha minden gyereknek tapadna ehhez a naphoz valami személyes, hosszan tartó élménye, így azt mondtam a gyerekeknek, hogy amit esznek, az tulajdonképpen varázsmandarin. Aki megkóstolja, abból egész következő évben jó gyerek válik.

Ez az ötletem olyannyira bevált, hogy az a kislány, aki az összes általunk ismert trükk ellenére még csak a kezébe sem vett soha mandarint, megevett két gerezdet...

De a többiek sem szégyenkezhettek.

Az ezután következő játékfolyam is nagyon érdekesen alakult. Szeretem figyelni az egyéni játékválasztásokat, nagyon sokat meg lehet tudni egy gyerekről ezek alapján. De a legfőbb ok, amiért szeretem, az, hogy olyan önfeledten csinálják!

Vonatot építettek a székekből. Először csak 4-5 gyerek, utána gyakorlatilag az egész csoport. Ekkor már szükség volt a finom közbelépésemre. (Szokásalakítás: hogyan kell biztonságosan vinni a széket? Nem, ne tedd rá a másik gyerek lábára. Építsünk két vonatot, úgy mindenki befér, aki szeretne, és így tovább...)

A vonat a Mikuláshoz indult, ezt kihasználva pedig rögtönzött dramatikus foglalkozást kezdeményezve, magam is beültem utasként az egyik vonatba. Az összes eddig megtanult mondókánk, versünk a felszínre kerülhetett, és remekül éreztük közben magunkat.

Ezek után nem csoda, ha minden gyerek úgy dőlt az ágyba lefekvésnél, mint egy zsák szalma...

Én pedig gondolkodásba kezdtem a csodáról.

Kézmosás?

Az egyik kisfiú ma kikéredzkedett pisilni alvás alatt. Miközben kint volt, megszólalt az ovis telefon, így kiálltam az öltözőbe. Ahogy a hívással végeztem, kijön a fiú, nagy álmosan megáll előttem, és teátrálisan ennyit mond:
 - O-ó!
És gyorsan visszaszalad kezet mosni...

Advent az oviban

Abban semmi meglepő nincs, hogy már az adventi vásárra készülök, hiszen szűk két hét, és itt lesz, de abban lehet, hogy már augusztus vége - szeptember óta teszem ezt...

Az ember lánya a közoktatásban vagy előre dolgozik, vagy a fejét fogva nézi a naptárt... Bennfentes óvodai vicc, hogy az őszi levelek, dekoráció gyártása után már azt kérdezzük egymástól: mit kérsz Karácsonyra?

Márton-napi libaságok

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Márton-napot. A püspök történetének örök érvényű mondanivalója van, és nem utolsó sorban nagyon hálás téma az óvodában.

---

 A libák, azzal együtt, hogy borzasztóan hangosak, rendkívül szerethető állatok. Nézzetek utána, városi gyerekeknek pl. az is újdonság lehet, hogyan kelnek ki a tojásból.

A magyarországi ovikban sokféle szokás fellelhető a Márton-nappal kapcsolatban, a lámpáskészítéstől a felvonulásokig.

Nekünk most kiscsoportunk van, nálunk az idén néhány mondóka megtanulása mellett megnézzük, mitől más egy igazi, régi libatollas párna, mint a mostaniak, fogunk libatollat fújni, krepp-papír galacsinokkal díszíteni néhány nagy libát, libákról énekelni...

És, hogy tényleg bizonyítsam a libák iránti szeretetünket, megmutatom, mit szoktunk sorakozónál énekelni a gyerekekkel...

Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra,
elől megy a gúnár,
igen peckesen jár,
száz liba egy sorba.

De van még több is:

 

A gúnárom elveszett,

 keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye:

szárnya tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult,

 a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,

 te leszel a vacsorám.

 

Nincs szebb madár,
mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

★★★

Siess libám, begyet rakni,
hazamegyünk tüzet rakni,
estére, vacsorára,
mákos csíkot főzni!

Verseghy Erzsébet:Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja.

Meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik.

Csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

 ★★★

Egyél libám, egyél már,

Nézd a napot lement már,

Éjfél tájban, nyolc órára,

Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

 ★★★

Elesett a lúd a jégen, 

Majd fölkel a jövő héten

Összeveri a bokáját

Sárga sarkantyús csizmáját.

 Elment a lúd búcsút járni
 Nem kell onnan visszavárni
 Majd visszajön sülve-főve
 Nem ül többet az ülőre.

 Ha még egyszer leány lennék
 Megnézném, hogy kihez mennék
 Megválogatnám a legényt,

Mint a piacon az edényt. 

Az edénynek a mázasát, 

A legénynek a pirosát,

Azzal élnék a kedvemre,

Boldog lennék életembe.

 ★★★

 
A gúnárom elveszett,
keresésére megyek
nincsen annak más jegye,
más jegye,

szárnya tolla fekete.

★★★

 

Tordon Ákos - Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb,
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,

mind elmennek világgá.

Zenék:

Fülemüle Zenekar:

 

100 Folk Celsius:

Jó nézelődést Márton-napra! :)

Ezt kell tudni egy gyereknek, és egy felnőttnek

 Több, óvónénik által üzemeltetett oldalt is olvasok. Az egyiken néhány éve keletkezett egy bejegyzés, ami még ma is aktuális, és szívemből szól a kiscsoportos gyerekek óvodai életével kapcsolatban. Mindenkinek érdemes elolvasni, ezért beemelem.

"A minap a barátnőm megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, mire óvodába kerül. A színeket? Számolni tízig? Tanítson-e neki verseket, énekeket, vagy inkább ne, nehogy előnyben legyen?

Röhögtem. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudtam, nem sértődik meg.)

Azután röhögtem még egy kicsit.

Végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam hasznos választ adni neki. Mivel most kiscsoportom volt, és úgy néz ki, szeptembertől megint az lesz (ne is kérdezzétek...), van pár dolog, ami eszembe jutott.

---

Egy óvónő átlagos hétköznapja

Hadd meséljem el, hogyan élek meg én egy napot az óvodában. Ha kíváncsi vagy, olvass tovább!

---

Szól a telefon, pedig még csak most fordítom a kulcsot a zárban. Ebédlemondás, reggel hatkor. Rendben. Dokumentálom, átöltözöm, kinyitom a hátsó helyiségeket.

Még egy telefon. A kolléganőm, beteg lett. A váltótársam, tehát ez azt jelenti, hogy egész nap bent kell ma lennem a csoportomban, és kit tudja, talán holnap is, vagy, amíg meg nem gyógyul. Telefon a főnökömnek, beosztás közös újragondolása.

Leülhetek, még nem jött meg az első gyerek. Átnézem, mi az, amit ma csinálni fogok, és azt is, hogy az elkövetkezendő napokban mit csinálna a kolléganőm, hiszen az ő tisztjét is el kell látnom a csoportmunkával kapcsolatban.

Ahogy elkezdhetnék tervezni, megjön az első gyerek, majd sorban a többi. 

Hét óra, megérkeztek a délelőttös kolléganők. Gyors egyeztetés, kinek, hogy jó az új beosztás, majd az egyes csoportokhoz tartozó gyerekek elmennek a saját csoportjukba, végül csak mi maradunk.

Á, megérkezett Krisztike… minden reggel olyan erősen sír, hogy megfájdul a fülünk, meg sem nyugszik, csak, ha a plédjével betakargatjuk, az ölünkben sokáig nyugtatjuk… Megjött a dajka néni is, ő veszi át ezt a feladatot, amíg én a többi gyereknek adok játékötletet.

Előkészítjük a reggelit, hát persze rajzolok neked traktort, jaj, de akkor már nekem is, közben hátul két fiú összeveszik egy műanyag T-rexen.

Dajka néni rajzol traktort, én elmegyek T-rex-et keresni, karámot építeni.

Baluka nem akar reggelizni.

Két szülő a közelgő kirándulásról érdeklődik, egy harmadik egy szintén sírós gyereket hoz be. Dajka néni vállalja a sírós gyerek megnyugtatását, nekem a szülőkkel kell egy percig foglalkoznom…

Megérkeztek, elkezdődik a nap. Játékot ajánlok, terv szerint, de legtöbbször inkább kedv szerint.
Foglalkozást tartok, majd mindennapos tornát. Egyéni fejlesztést tartanék az asztalnál, ami iránt tuti, hogy legalább két másik gyerek is érdeklődik, így újabb mikrocsoportos, játszós foglalkozás lesz… De most sajátos igény alapján.
Mire elérkezik a tíz óra, már leizzadtam.

Kimegyünk az udvarra. Hol a másik cipőm? Nem tudom felhúzni a nadrágomat! Kifordítanád a kabátom? Nekem NEM KELL PISILNIIIIII!

Kiértünk. Piros motort szeretnék. Leteríted a rajzasztalt? Megtanítasz ugrókötelezni? Beveri a fejét. Elfogyott az aszfaltkréta. Most kell pisilni.

Ebéd előtt ugyanez az öltözködési mizéria, ebédnél két gyerek megetetése, átlag három átöltöztetés, majd alvásnál lenyugvás. Végre át tudom nézni a heti tervemet. De nem! Még nem készítettem elő az eszközöket a holnapi foglalkozásra, ezen kívül a buszt is meg kell rendelnem.

Megebédelek, rendelek buszt, virágokat vagdosok a holnapi környezethez.

A gyerekek lassan ébredeznek, uzsonna, majd délutáni műszak: melyik gyereknek, milyen napja volt, ki pisilt be alvásnál, ki nem evett a levesből, kinek a ruháját tette a dajka néni a szárítóra.

Megjön a zeneovis néni, listát elő, ki, melyik kurzusra, mikor megy. Kettő gyereket már hazavittek, egy a mosdóban… Nem, egyet vittek haza, egy zeneovira, egy a mosdóban…

Alighogy leapadt a gyereklétszám, és egy kis nyugi lett, előveszem a kivágott virágokat, hogy a lányokkal kidekoráljuk. De nem! Most jött a kosárlabdát tartó néni, hogy a jövő heti foglalkozás elmarad, tehát most tartaná meg a kosárlabdát. Ja, hogy a Valika zeneoviban van? De attól még elvinné a Barnust, meg a Zolikát.

Rendben, lista ellenőrizve.

Két gyereket megint hazavittek. Jön Barnus apukája. De hát ma nincs is kosárovi… Elnézést kérek, most jött a kosárlabdás néni, ki is írta a faliújságra.

Barni apu el, jön a hölgy a rendőrségtől, a jövő hét után rendőrautót is hoznának a rendezvényre. Tessék megkeresni az óvodavezetőt.

Jön egy karbantartó, hol talál egy kalapácsot, mert ezt a képet éppen most szeretné felszögelni a folyosón.

Adok neki kalapácsot, közben rajzolok még két traktort, aztán szépen, lassan elfogynak…

Én pedig bezárom a csoportszobát, és elindulok haza, az újabb műszakba.

Szeretek óvónéni lenni! :)