Az új esztendő hagyományai - szilveszteri és újévi népszokások

Régi hagyományok szerint fonódnak össze a Karácsony környéki, és az újévhez kapcsolódó népszokások a magyar hiedelemvilágban. Célja mindezen szokásoknak az, hogy az újévre bő termést, egészséget, szerencsét varázsoljanak.

A XVI. század elején is – még a naptárreform előtt – január elsején volt az újévi ajándékosztás. Az udvari számadáskönyvek leírják, hogy mennyi pénzt kaptak ekkor az éneklő iskolások, a szakácsok, katonák, zenészek (például a citerás a kutyával) és a különféle mesteremberek.

Azután a hivatalos évkezdés napja is január elseje lett, az újévi szokások részben átkerültek erre a napra, máshol azonban a karácsonyi ünnepen is megmaradtak. Így azóta is karácsonykor is és újévkor is szoktak az elkövetkező év időjárására jósolni, ajándékot osztani, kellemes ünnepeket kívánni.

Luca-nap - szokások és hiedelmek

Kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem és szokás fűződne, mint Luca napjához (December 13.).

 A Luca név jelentése latinul fényhozó, azt jelenti hajnalban született. 

A Gergely-naptár életbe lépése előtt ez a nap volt a téli napforduló, a világosság kezdete, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája, vagyis gonoszjáró nap. Úgy tartották egykor, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, és ez a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is egyben. Néhol ezért fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, máshol az állatok fejét kenték be vele és hamut szórtak az istálló elé. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek néhány gerezd fokhagymát. 

Advent az oviban

Abban semmi meglepő nincs, hogy már az adventi vásárra készülök, hiszen szűk két hét, és itt lesz, de abban lehet, hogy már augusztus vége - szeptember óta teszem ezt...

Az ember lánya a közoktatásban vagy előre dolgozik, vagy a fejét fogva nézi a naptárt... Bennfentes óvodai vicc, hogy az őszi levelek, dekoráció gyártása után már azt kérdezzük egymástól: mit kérsz Karácsonyra?

Márton-napi libaságok

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a Márton-napot. A püspök történetének örök érvényű mondanivalója van, és nem utolsó sorban nagyon hálás téma az óvodában.

---

 A libák, azzal együtt, hogy borzasztóan hangosak, rendkívül szerethető állatok. Nézzetek utána, városi gyerekeknek pl. az is újdonság lehet, hogyan kelnek ki a tojásból.

A magyarországi ovikban sokféle szokás fellelhető a Márton-nappal kapcsolatban, a lámpáskészítéstől a felvonulásokig.

Nekünk most kiscsoportunk van, nálunk az idén néhány mondóka megtanulása mellett megnézzük, mitől más egy igazi, régi libatollas párna, mint a mostaniak, fogunk libatollat fújni, krepp-papír galacsinokkal díszíteni néhány nagy libát, libákról énekelni...

És, hogy tényleg bizonyítsam a libák iránti szeretetünket, megmutatom, mit szoktunk sorakozónál énekelni a gyerekekkel...

Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra,
elől megy a gúnár,
igen peckesen jár,
száz liba egy sorba.

De van még több is:

 

A gúnárom elveszett,

 keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye:

szárnya tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult,

 a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám,

 te leszel a vacsorám.

 

Nincs szebb madár,
mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen-nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.

★★★

Siess libám, begyet rakni,
hazamegyünk tüzet rakni,
estére, vacsorára,
mákos csíkot főzni!

Verseghy Erzsébet:Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja.

Meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik.

Csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

 ★★★

Egyél libám, egyél már,

Nézd a napot lement már,

Éjfél tájban, nyolc órára,

Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

 ★★★

Elesett a lúd a jégen, 

Majd fölkel a jövő héten

Összeveri a bokáját

Sárga sarkantyús csizmáját.

 Elment a lúd búcsút járni
 Nem kell onnan visszavárni
 Majd visszajön sülve-főve
 Nem ül többet az ülőre.

 Ha még egyszer leány lennék
 Megnézném, hogy kihez mennék
 Megválogatnám a legényt,

Mint a piacon az edényt. 

Az edénynek a mázasát, 

A legénynek a pirosát,

Azzal élnék a kedvemre,

Boldog lennék életembe.

 ★★★

 
A gúnárom elveszett,
keresésére megyek
nincsen annak más jegye,
más jegye,

szárnya tolla fekete.

★★★

 

Tordon Ákos - Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb,
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,

mind elmennek világgá.

Zenék:

Fülemüle Zenekar:

 

100 Folk Celsius:

Jó nézelődést Márton-napra! :)

Szent Márton, a segítő legendája, mesei formában

Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a hadseregbe katonának. Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.

Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon. A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „- Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”

---

Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:

- Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.

Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.

- Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?

Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.

         Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta:

- Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.

Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.

Hirtelen meglátott egy libacsapatot.

- A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.

De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:

- Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!

Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:

-  Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!

Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.

Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.

Halottak-napi kitekintés

Mint egy korábbi bejegyzésemben említettem, mi nem tartjuk a Halloweent, mint ünnepet, mert ez nem a saját ünnepünk, hanem kelta, illetve angolszász gyökerei vannak, hanem kikapcsolódásra alkalmas, sokrétű ismeretszerzési lehetőségnek használjuk fel az óvodai nevelés keretein belül.

De mi a helyzet a Halottak Napjával?

---

Régen, a modern családmodellek, és a női-férfi szerepkörök összemosódása előtt nagyobb hangsúlya volt a családok számára az olyan ünnepeknek, mint a Halottak Napja. Ma már megfigyelhetjük a keveredését más, külföldi eredetű szokásokkal.

Erősíti az összetartozást

Alapvetően a Halottak Napja nem vidám ünnep, de véleményem szerint ma is fontos alkalom a családok összetartozásának megerősítéséhez.

Nálunk ez a hétvége az elgondolkodás, magunkba mélyedés, és a szeretteinkről szóló hosszú beszélgetéseknek, élményfelidézésnek az időszaka.

Ilyenkor előkerülnek a régi, féltve őrzött fényképek, eszünkbe jutnak a régi családi történetek azokról, akik már nem lehetnek velünk.

Gyertyát gyújtunk szeretteinkért, és együtt emlékezünk.